Ahogy a karácsony közeledik, és egyre inkább átjárja otthonainkat az ünnepi hangulat, sokan nem is sejtik, hogy a díszítésként használt növények nem csupán szépek vagy illatosak, hanem ősi, szimbolikus jelentéseket is hordoznak. A régi idők emberei nem választották véletlenszerűen az ágakat, fűszereket és virágokat, hanem tudatosan vonták be azokat az ünnepi rítusokba, mintha minden levél, minden illat egy-egy üzenetet hordozott volna.

A rozmaring például a középkori otthonokban nemcsak a levegőt frissítette, hanem az egészség védelmét is szimbolizálta. A hiedelem szerint a rozmaring illata békét és boldogságot hozott az újévre, így nem hiányozhatott sem az ünnepi asztalról, sem a padlóra hintve a házban. A levendula története még inkább a szakrális világba nyúlik vissza. A legenda szerint Szűz Mária ruháit ezzel a növénnyel mosta, ezért lett a kék az ő színe, a levendula pedig a tisztaság és az öröklét szimbóluma. Egy-egy levendulacsokor tehát nem csupán nyugtató illatot, hanem lelki megtisztulást is hozott.

A magyal, ezzel a fénylő, tüskés levelekkel és élénkpiros bogyókkal díszített örökzölddel szintén több rétegű jelentést társítottak. A kereszténységben Krisztus szenvedésének és az élet vérének szimbóluma lett, míg a népi hiedelem szerint távol tartotta a rosszat, és védelmet adott a ház népének. A mikulásvirág, azaz a poinsettia, amit ma inkább „karácsonyi csillagként” ismerünk, a mexikói hagyomány szerint a betlehemi csillagot idézte meg piros leveleivel, fehér foltjai pedig a tisztaságot hirdették. A néphit szerint ez a növény akkor virágzik igazán, ha szeretet veszi körül.

Minden egyes karácsonyi gyógynövény mögött tehát ott lapul egy történet, egy emlék, egy tanítás. Olyan üzenetek ezek, amelyek segíthetnek nekünk is visszatérni az ünnep valódi lényegéhez: a kapcsolódáshoz, a tisztuláshoz, az új kezdethez. Amikor idén feldíszíted az otthonod, talán már más szemmel nézed majd a magyalt, a rozmaringot vagy a levendulát, nem csupán díszként, hanem lélekhez szóló üzenetként is.