Ha ma végigpörgetjük a közösségi médiát, úgy tűnhet, mintha a gyors fogyás valami újkeletű rögeszme lenne. Mintha csak a 21. század embere törekedne arra, hogy a teste „gyorsabban, egyszerűbben, könnyebben” igazodjon a vágyakhoz. Pedig aligha létezik emberi törekvés, amelynek ilyen hosszú és néha egészen bizarr történelme lenne.

A történelem lapjain végigvonul egy közös szál: az ember sosem volt elégedett azzal, amit látott a tükörben. És ha volt valami, amivel képes volt gondolkodás nélkül kísérletezni, hát az az alakja volt. A módszerek pedig hol naivak, hol veszélyesek, hol kifejezetten meghökkentőek voltak.

A viktoriánus Anglia például nemcsak a fűzők korát hozta el, hanem a drasztikus fogyókúrákét is. Voltak, akik úgy hitték, a természet megoldja helyettük a problémát: galandféreg-petéket tartalmazó pirulát nyeltek le abban a reményben, hogy a féreg majd „megeszi a fölösleget”. A módszer valójában egy biológiai orosz rulett volt, a fertőzés kiszámíthatatlan, az eredmény szinte sosem a kívánt „karcsúság”.

Mások finomabb szenvedést választottak. A legendás költő, Lord Byron például egész életében rettegett a hízástól. Naplóiból tudjuk, hogy diétája többnyire teából, ecetből és kekszből állt. A kortársak szerint olyan sápadt és ingerlékeny volt, hogy sokan attól tartottak, hogy egyszer majd belehal saját önmegtartóztatásába. Byron késői rajongói talán meglepődnének, milyen sok mai trend viseli magán ennek az időszaknak a lenyomatát.

Voltak idők, amikor a fogyókúrát nem az önsanyargatás, hanem a „tudomány” romantikus félreértelmezése táplálta. A 20. század elején például villámgyorsan terjedt egy új módszer: a „rágd meg 32-szer” elv. A követői úgy hitték, hogy ha minden falatot elég sokáig rágunk, a testünk pontosan tudni fogja, mire van szüksége abból a masszából amit lenyelünk, tehát nem szívja fel az egészet a szervezet. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egy vacsora órákig tartott, a társasági élet pedig könnyen vált kényszeredett rágóversennyé. A jelenség mégis rímel valamire, amit ma „mindful eatingnek” hívunk: arra a törekvésre, hogy a jelenlét visszatérjen az evéshez.

Hollywood pedig mindig is szeretett hinni a csodákban. Az 1930-as évek grapefruit-láza például azon az elképzelésen alapult, hogy a gyümölcs valamilyen titokzatos zsírégető molekulát tartalmaz. Nem tartalmazott, de a mítosz népszerűsége azt mutatta, hogy az emberek mennyire vágynak arra, hogy egyetlen élelmiszer megoldjon minden problémát. Ugyanez a gondolat ma új csomagolásban tér vissza, amikor egy-egy „szuperélelmiszer” köré kultusz épül.

Még ennél is különösebb volt a 20-as évek marketingzsenialitása. A Lucky Strike cigaretta egyik kampánya nyíltan azzal hirdette magát, hogy „Fogyni szeretnél? Gyújts rá!”. A nikotin valóban csökkenti az étvágyat, csakhogy mindez olyan áron történt, amit ma már elképzelni is nehéz. A kampány mégis meglepően ismerős: ugyanazt az ígéretet tette, amit a modern injekciós fogyókúra-trendek is. „Nem leszel éhes. Fogyni fogsz. Nem kell változtatnod semmin.”

A csomagolás akkor is tetszetős volt, és ma is az, de a biológia nem változott. Akkor is megkérte az árát, és ma is megkéri.

A történelmi példák sorából kirajzolódik valami nagyon emberi és nagyon modern. Az az örök vágyunk, hogy a testünket gyorsan és következmények nélkül formáljuk át, miközben a test valójában egészen másképp működik. A hormonok, a jóllakottsági jelzések, az anyagcsere ritmusa finom egyensúly, amelyet nem lehet kényszerrel vagy varázslattal átírni. A legdrasztikusabb módszerek mindig akkor omlanak össze, amikor a szervezet elkezd védekezni.

A történelem diétái így nem csupán különc anekdoták: tükröt tartanak nekünk.
Megmutatják, hogy a gyors fogyás ígérete mindig is csábító volt, de a tartós változás sosem a drasztikus módszerekből született, hanem abból, amikor megértettük a test működését.

És talán ez a legizgalmasabb párhuzam: miközben a módszerek változtak, egy dolog örök maradt.
Az ember mindig ugyanazt kereste: a lehetőséget, hogy végre újra jól érezze magát a saját bőrében. A saját súlya optimális legyen a korához, alkatához, ezért mi nem csodákat kergettünk amikor pusztán a tudományt és a természetességet rendeztük egy biológiai hatássá. ShapeBalance PRO+. Ismerd meg.