Mindent a kávéról! Bűnös élvezet vagy egészséges finomság?

Sokak kedvenc itala és elmaradhatatlan napindító: a statisztikák szerint 9,7 millió tonna kávé fogy évente, ez mintegy 800 milliárd csésze világszerte; Finnországban például átlagosan 9,6 kilogrammot isznak meg az emberek belőle (nálunk ez a szám 3,1 kg). A legfőbb importőr Európában Németország, a magyarok pedig egyre jobb minőségű kávét isznak és ugrásszerűen megnőtt a „kézműves” termékeket kínáló kávézók száma is.

Ebbe aztán minden beletartozik, amit belepörkölhetnek a csészénkbe: eszpresszó, latte macchiatto, cappuccino ésatöbbi, de az átlagos fogyasztó nemcsak a minőségről, hanem magáról a kávéról is csak keveset is tud. Persze sejtem én, hogy most mire gondolsz: miért írunk teás cégként a kávéról?

Egyrészt azért, mert sok vásárlónk imádja egyúttal a kávét is; és miért ne lehetne ez így, hiszen a két ital nem ősellensége a másiknak.

Másrészt azért, mert szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba (vagy kávéscsészébe): beszélni fogunk arról, hogy vajon egészséges-e a kávé fogyasztása; hogy mennyit lehet inni belőle; és hogy kell-e választani közte és a tea között.

Kezdjük! Íme, az UKKO nagy kávés kisokosa.

A legfontosabb kávétípusok

… amiket ismerned kell, de nagy valószínűség szerint te sem hallottál még mindről. Mi sem tudtuk volna őket felsorolni fejből, ezért most röviden bemutatjuk a fontosabb változatokat, kezdve az alapoktól, egészen a ritkábban hallott/látott különlegességekig.

• Espresszó. Lényegében az olasz alapkávé: 30-35 milliméter kávé a kis csésze kétharmadáig. Ha ezt duplázzuk, akkor az a dopio.
• Cappuccino. A másik híres változat, amely egyharmad eszpresszót, egyharmad forró tejet és egyharmad tejhabot tartalmaz. Ízesíthető kakaóporral, és persze cukrozzák vadul, mert anélkül „nincs íze”.
• Latte macchiato. Avagy a foltos tej, amely úgy készül, hogy a pohárba először habosított tejet öntenek, majd cirka 1 perccel később jöhet a kávé maga, vagyis az eszpresszó. A réteges ital rendkívül látványos (ezért is szolgálják fel magasított falú üvegpohárban): alul van a forró tej, középen az eszpresszó, felül pedig a tejhab.
• Americano. Szintén népszerű típus, állítólag ez az amerikaiak kedvence. Lényegében egy hosszú kávé: az eszpresszót fél deciliter forró vízzel öntik fel. Ha a víz kétszerese a kávé mennyiségének, akkor az már eszpresszó lungo.
• Café latte. Vagyis a tejeskávé: kétharmad gőzölt tej, egyharmad eszpresszó. Krémes tejhabot csurgatnak a tetejére, és az összetevők nem különülnek el egymástól, szemben a latte macchiattóval.
• Mocha. Eszpresszó, egy kis csoki és felhabosított tej. Igazi különlegesség, ami egyre közelebb kúszik a desszertek felé.
• Ír kávé. Sokszor hallható, ahogy a filmekben ezt kérik a főhősök, de csak kevesen tudják, mit is tartalmaz: eszpresszó, viszki, tejhab. Nos, most már érthető, miért olyan népszerű.

Mi a kávé?

Csak hogy tényleg, de tényleg mindenki képbe kerüljön: a kávé az az ital, amely a kávéfajok magjainak feldolgozásából születik; ahogy a tea a tealevelek hatóanyagainak, úgy a kávé a kávébab hatóanyagainak a kivonata. Az egyik legnépszerűbb élvezeti cikk, fő hatóanyaga pedig a koffein.

Bár létezik koffeinmentes vagy csökkentett koffeintartalmú változat, a kávét mégis e hatóanyag miatt isszák a legtöbben: élénkítő és fizikai állóképességet javító hatása sokaknak létszükséglet a reggeli időszakban; olyan, akár egy turbó gomb. Talán épp az a baj, hogy sokan így gondolnak rá, és nagyon sokszor meg akarják nyomni ezt a gombot (hasonlóan az energiaitalokhoz).

A koffein serkenti a szívműködést, fokozza az anyagcserét (bár ezt inkább alkalmi fogyasztás esetén) és javítja az agyműködést; hatására nő a pulzusszám és emelkedik a vérnyomás, ugyanakkor viszonylag gyorsan felszívódik. A kávé és a tea között épp ez az egyik jelentős különbség: amíg a kávé szinte azonnal és csak rövid ideig hat (de akkor erősen), addig a tea kíméletesen és hosszabb ideig, hiszen abban a koffein csersavhoz kötött formában van jelen. Apró érdekesség: a tea koffeinjét teinnek nevezték el, ami bár nevében más, de valójában ugyanazt a hatóanyagot jelöli; nem is kell különbséget tenni köztük.

A koffeintartalmat befolyásolja az adott kávé fajtája (a robustában például több van), a pörkölési idő (minél tovább pörkölik, annál több molekula bomlik le), a víz keménysége, az őrölt kávészemek mérete és a felhasznált kávéfőző fajtája. A koffein hatása már 5 perccel a kávé elfogyasztása után kimutatható, és koncentrációja 20-30 perc múlva éri el a maximumot.

A mondás szerint a kávé olyan, akár a szerelem: minél nagyobb odaadással készíted, annál finomabb.

(Elif Safak)

A kávé története

A legenda szerint az első csésze kávét Gábriel arkangyal adta Mohamed prófétának fáradtság ellen, így nem véletlen, hogy az végül „isteni ital” lett. A történet valóságalapját nem lehet ellenőrizni (hisz ki tudja, még meg is történhetett), de az tény, hogy okkal származnak az eredettörténetek Arábiából: sokak szerint a kávét az iszlám fedezte fel, és a pörkölt, őrölt finomság fogyasztásáról is Jemenben írtak először, majd onnan került át zarándokok segítségével Mekkába és Medinába.

A 15. században rendkívül népszerű volt a virrasztó szertartásokon, és ahogy elterjedt az egész Közel-Keleten, úgy jelentek meg a kávézók is az arab világban.

Az európaiaknak ekkor még várniuk kellett, de végül az 17. század elején már ott is felbukkantak az első szállítmányok (elsőként Velencében), és a kávé az öreg kontinensen is gyorsan közkedvelt ital lett. Hiába, az itteniek fogékonyak voltak az egyre csak bővülő, mind jobban kinyíló világ különlegességei iránt (lásd fűszerek, tea). A világ más pontjaira a hollandok, a franciák, a spanyolok és a portugálok vitték el a kávét (Indonézia, Martinique, Karib-tenger, Brazília).

1671-ben egy egyetemi tudós összefoglaló tudástárat írt róla (a páduai Augustus Naironi professzor), és a 18. században már a jelentős európai nagyvárosokban mind volt kávés vendéglátóhely. Magyarországon a törökök 150 éves uralma alatt terjedt el (a kávéházi kultúrával együtt), de ugrásszerű növekedést csak az 1850-es évek közepétől tapasztalhatunk. Ekkor már a reggeli étkezések létfontosságú része lett (a teával együtt), és a kávézást sok szalon összekötötte az úri szórakozással, például a kártyázással és a biliárddal. 

Külön érdekesség, hogy a tea és a kávé elterjedése sok szempontból összekapcsolódik: a két ital nagyjából ugyanakkor került Európába (csak máshonnan), és bár időbeli hátránnyal indult, a tea sok helyen kiszorította a kávét a kora újkorban; Angliában egyeduralkodó lett, később pedig Törökországban is átvette a „hatalmat”, köszönhetően annak, hogy az oszmán birodalom bukása után jelentősen megdrágult a kávéimport. A legtöbb helyen persze békésen megfértek és megférnek ma is egymás mellett.