A nagymamám sosem hallott a mikrobiomról. Mégis mindent tudott róla.

Ha száz évvel ezelőtt megkérdeztük volna a nagymamáinkat, mi az a mikrobiom, valószínűleg csak mosolyogtak volna. Nem ismerték ezt a szót. Nem tudták, mik azok a prebiotikumok, a bél-agy tengely vagy a rövid szénláncú zsírsavak.

Mégis nap mint nap úgy táplálták a bélrendszerüket, hogy arról ma már a világ vezető kutatóintézetei publikálnak tanulmányokat. Nem azért, mert tudósok voltak.

Hanem mert így éltek.

Reggel kovászos kenyér került az asztalra. Nyáron kovászos uborka készült, ősszel savanyú káposzta, télen fermentált zöldségek. A kertben megtermett, amit a föld adott, a zöldséget nem zacskóból, hanem a veteményesből szedték. A gyümölcsöt nem literes dobozból itták, hanem egészben ették meg, héjastól, rostostól. Nem számolták a rostgrammokat. Nem ismerték a fermentáció mikrobiológiai hátterét.

Egyszerűen természetes volt számukra, hogy az étel élő dolog. Ma már tudjuk, hogy ezzel nemcsak önmagukat táplálták. Hanem azt a több tízbillió mikroorganizmust is, amely velünk együtt él.

Egy másik szerv, amelyről sokáig megfeledkeztünk. Sok kutató ma már úgy fogalmaz, hogy a mikrobiomot nem egyszerű baktériumközösségként kell elképzelnünk.

Sokkal inkább egy külön ökoszisztémaként. Több tízbillió baktérium, gomba, vírus és más mikroorganizmus él a bélrendszerünkben. Együttes genetikai állományuk nagyságrendekkel meghaladja a saját génjeink számát, és ma már tudjuk, hogy nem passzív utasok.

Vitaminokat termelnek. Részt vesznek az immunrendszer működésében. Befolyásolják a gyulladásos folyamatokat. Hatással vannak az anyagcserére.

Sőt, az utóbbi évek kutatásai alapján még az agyunkkal is folyamatos párbeszédet folytatnak a bél-agy tengelyen keresztül. Nem véletlen, hogy a mikrobiomkutatás az elmúlt évtized egyik leggyorsabban fejlődő tudományterülete lett.

Nem a baktériumokat kell etetnünk. Hanem a baktériumainkat. Ez óriási különbség.

A legtöbb hasznos bélbaktérium ugyanis nem a fehér lisztet, a finomított cukrot vagy az ultrafeldolgozott élelmiszereket használja elsődleges táplálékforrásként. Ők a növényi rostokat “eszik”. Azokat a rostokat, amelyeket mi nem tudunk megemészteni.

Amikor ezek a rostok eljutnak a vastagbélbe, a baktériumok fermentálni kezdik őket. Ennek során olyan rövid szénláncú zsírsavak, például butirát, propionát és acetát, keletkeznek, amelyek a vastagbél sejtjeinek elsődleges energiaforrásai. A kutatások szerint ezek a vegyületek hozzájárulhatnak a bélgát épségének fenntartásához, támogatják az immunrendszer működését, és kapcsolatban állhatnak a kiegyensúlyozott anyagcserével is.

Vagyis amikor rostot eszünk, valójában nemcsak magunkat tápláljuk. Hanem azt az ökoszisztémát is, amely egész életünkben velünk dolgozik.

Mi változott meg?

Kevesebb mint száz év alatt szinte minden.

Ma sokkal több ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztunk, jóval kevesebb növényi rostot viszünk be, és sokszor olyan steril környezetben élünk, amelyhez az evolúciónk egyszerűen nem alkalmazkodott.

A glutén körüli vita is jól mutatja ezt. Nem maga a glutén lett egyik napról a másikra „rossz”. Lisztérzékenység esetén természetesen kerülni kell, de az emberek többségénél inkább az jelent problémát, hogy a mai étrendben a glutén gyakran ultrafeldolgozott, rostszegény élelmiszerekkel érkezik együtt. A fehér kenyér, a péksütemények, a cukros kekszek vagy a készételek nem önmagukban a glutén miatt terhelik a szervezetet, hanem azért, mert közben egyre kevesebb valódi növényi rost, fermentált étel és természetes alapanyag jut a tányérunkra. Talán nem véletlen, hogy miközben egyre többet tudunk a mikrobiomról, egyre távolabb kerültünk attól az étrendtől, amely eredetileg táplálta.

Talán a nagymamáink nem is tévedtek.

Ma már tudjuk, hogy a változatos növényi étrend, a fermentált élelmiszerek és a gyógynövények nem csupán hagyományok. Olyan természetes forrásai a rostoknak, polifenoloknak és más növényi vegyületeknek, amelyek a mikrobiom számára is értékesek.

Ezért kapnak ma ismét egyre nagyobb figyelmet a természetes alapanyagok és a gyógynövények. Nem azért, mert csodaszerek lennének, hanem mert olyan táplálkozási mintát képviselnek, amelyhez az emberi szervezet évezredeken át alkalmazkodott.

A modern életben azonban sokszor nehéz minden nap elegendő zöldséget, gyógynövényt és változatos növényi alapanyagot fogyasztani. Ezért fejlesztettük ki a Vital Greens Superfood formulánkat is. Több gondosan válogatott zöld növény, gyógynövény, algák és természetes növényi összetevők egyetlen keverékben, hogy a mindennapokban is könnyebb legyen pótolni azt a sokszínűséget, amely egykor magától értetődő része volt az étrendünknek.

Talán ez a mikrobiomkutatás legfontosabb üzenete. Nem az, hogy minden héten újabb csodaszert kell keresnünk.

Hanem hogy néha érdemes visszanézni a kamrába.

Lehet, hogy a tudomány most ad nevet annak, amit a nagymamáink már régen tudtak. A természet sokszínűsége nemcsak az asztalon fontos, hanem azoknak a láthatatlan segítőtársainknak is, akik nap mint nap velünk együtt dolgoznak az egészségünkért.